Becsaptál
Lehunyta fényes szemét az ég, körbevesz a sötétség.
Egyedül vagyok Egy csillag a magasból rám néz...
Remegő, halvány. Talán fél? Mintha hívna:
-Gyere, rossz egyedül! Messze, távol vagyok mindentől!
És valóban. Nem is kér, könyörög! Indulok felé.
Testem súlytalan lett, úszok az éjben, a
vak sötétben. Repülök most én?
Nem tudom, de úton vagyok.. Valami örvény lehet, mi sodor el.
Megállni? Már nem tudok. De közeledek halvány hívogatómhoz,
aki már nem halvány, nagyon is fényes. Ragyog az arca,
arcán gonosz vigyor. Most én félek.
Csak sodródok. Halvány csillag, mint a pokol,
testén a tűz csak úgy tombol! Erős tűz ez, a húsomba mar. Nagyon fáj.
Visszaút? Nincs az már… -Itt vagy végre? Kérdi tőlem,
s hazug fénye most emészt fel…
(Czibik Tamás)
