Katonadolog
Nem ég a melegtől a kopár szik sarja
Nincs rajta szöcskenyáj, hogy össze-vissza sz*rja.
Térdig érő hóban jár-kel a katona,
Menetel egész nap –mert hát az a dolga.
Távol az otthontól, baráttól, kedvestől
Szolgál a jó baka, célra tart, fegyvert tölt.
Kilövi a golyót, az rossz irányba szálla,
Talál egy őrmestert, s hóba dönti, hátra.
Odafutok hozzá, s kérdem: ”-Baj van, uram?”
De hát az már nem szól, s az arca elég fura.
Felakadt a szeme, habzik is a szája...
Van olyan érzésem, nincs neki sok hátra!
Gondolkodok rajta, mit kapok majd ezért?
Majd csak lesz valami, felhívom a vezért.
Hívom is őt gyorsan, s elmondom a fámát,
Tetszik az új parancs: „-Faragja a fáját!”
Elásom az „uram”, a fejfát is faragom,
Már biztosan tudom: HONVÉD NEM MARADOK!!!
(Czibik Tamás)
