Kicsi az egér, de erős
/Szláv (?) népmese nyomán/
Öreg ház öreg falában,
Öreg fal sok egérlyukában
Mint valami nagy
palotában
Él sok egér vigaszságban.
Egér király, Őfelsége,
Körülötte apró népe,
Annak adná lányát, Szépet,
Ki a világon a legerősebb.
Kérőnek megy Fürge Feri,
Remélve, hogy megkérheti,
Szép királylányt elveheti,
De a király nem engedi.
„Nem te vagy a legerősebb,
ezért nem lehetsz a férje!
A Nap, ő a legerősebb:
Melegít sok hegyet-völgyet!”
Megy a király dombtetőre,
Felnéz ott a fényes égre.
Mond a Napnak kedvest, s szépet,
S felajánlja neki Szépet.
„Nem én vagyok a legerősebb,
Bár világítok eget-földet,
De a felhők –ha elém jönnek-
Eltakarják fényem, hőmet!”
Királyunk a Felhőhöz szól,
mond neki sok hízelgő szót.
Megteszi, mi szándéka volt,
de a Felhő is őszintét mond:
„-Igaz, én takarom el a Napot,
mégsem a legerősebb vagyok.
Erősebbnek a Szelet tartom,
ha fújni kezd, nem maradhatok!”
Tehát most a Szél van soron,
Egér Király hozzá fordul,
erős vőként hogy rá gondolt,
mit gondoltok, a Szél hogy szólt?
„- Sodrom Felhő barátomat,
de a Fal okozza bánatomat:
bárhogy fújok, helyén marad,
add hát hozzá Szép lányodat!”
Öreg ház öreg Falához
megy a Király, csak az aljához,
adná lányát nagyságához,
a Fal pedig így sajnálkoz:
„- Felfogom az erős Szelet,
kemény fagyot, nagy meleget,
de erősebbek az egerek,
szét is rágják kőtestemet…”
Csodálkozik Fürge Feri:
a Királylányt elveheti?
Öreg királyt megkérdezi,
mire az bölcsen ezt feleli:
„- Melegít Nap hegyet-völgyet,
Fújja a Szél a felhőket…
Arra bizony már rájöttem,
az Egérnél nincs erősebb!”
(Czibik Tamás)
